Megígértem magamnak, hogy őszinte leszek, és ez az első személyes élménybeszámoló, és már most bajban vagyok, mit is írjak. Összességében, azt hiszem, csalódás volt az ANZÉ koncert, de nem vagyok biztos benne, hogy erről a zenekar tehet. Talán én mentem túl nagy elvárásokkal. Talán a programajánló volt túl sokat ígérő: meditatív hangulat, ambient, pop-rock, jazz, funky, drum’n bass… De végül is, mindezek voltak, és Weöres Sándor versek is voltak, meg nagyon jó pillanatok is voltak. Csak kevés. Volt viszont olyan szám, amiről azonnal az Oroszlánkirály slágerdalára asszociáltam, az egyik szám szövege pedig teljes egészében kimaradt nekem, mert a felcsendülő effektek hátán nosztalgiázni indultam a Zizi Bolygóra, csak aztán jött a Disszonáns Robot… (Ha valaki netán akkora lyuk tátongana a műveltségében, hogy lemaradt erről az örökbecsű ifjúsági klasszikusról, innen letöltheti.)
Talán egy kicsit sok volt nekem a pop és kevés az egyéb, főleg a meditatív hangulat. De lehet, hogy nincs igazam. Végül is, Weöres Sándor verseit már sokan sokféleképpen megzenésítették, és nyilván nem tetszene mindegyik. Akár tekinthetem ezt az estét egy Rongyszőnyegnek, amiben estélyi ruha és jégeralsó egyként csíkokra vagdalva adja hozzá a maga apró részét a nagy egészhez. És ha így nézem, akár meg is férhet egymás mellett sziniszóló és a Teljesség felé, didjeridoo és Oroszlánkirály, Z'zi bolygó és Pszichedélia tájképei a háttérben. A lényeg, hogy az egész egységet alkosson. És nekem pont ez hiányzott.
Pedig Buday Anna hangja nagyon szép volt, a trombitás lány is igazán jól játszott, és az is csak kicsit volt zavaró, amikor az élő koncert zavartalanul ment tovább, miközben a zenekar háromnegyede nem is volt a színpadon ;)
Csak talán még dolgozni kéne azon a szőnyegen, lehet, hogy nincs még készen..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése